Ez idő tájt szokásban volt az Amerikába indulók között, hogy színes fonalgombolyagokat vittek magukkal a fedélzetre, egyik végüket kidobták a partra, hogy a búcsúzkodó rokonok megragadhassák. Megszólal a Giulia kürtje, és a hajó lassan elhagyja a partot. A színes fonalak megfeszülnek a víz felett. Mindenki ordít, hadonászik, búcsúszavak harsannak, csecsemőket emelnek a magasba egy búcsúpillanatra, amire egyikük sem fog emlékezni. Felzúgnak a hajócsavarok, zsebkendők repkednek, a fedélzetről a partra ívelő fonalak megfeszülnek, ettől pörögni kezdenek, először csak lassan, aztán egyre gyorsabban, piros, sárga, kék, zöld színek cikáznak, miközben a hajó is egyre gyorsul. Az utasok tartják a fonalakat, amíg bírják, próbálják minél később elveszteni a fonal túlsó végén az arcokat, végül azonban a fonalak elszakadnak, egyik a másik után, s a végük ott himbálódzik a hullámokon, szabadon.
( Jeffrey Eugenides )
[ Middlesex ]
www.QuoteSweet.com