-...a boldogságot nem találjuk meg benne.
-De hát megtaláljuk-e egyáltalán?
-Meg. Egyszer csak találkozunk vele.
...
-Egyszer csak találkozunk vele-ismételte meg Rodolphe-, egyszer, hirtelen, mikor már lemondtunk róla. És akkor megnyílik a láthatár, s mintha erős hangot hallanánk: "Itt van!". Úgy érezzük, egész életünket rá kell bíznunk valakire, mindent nekiadunk, mindent feláldozunk érte. Nem beszélünk, kitaláljuk egymás gondolatát. Egymást látjuk álmunkban. {És ránézett Emmára.} Szóval, itt van, itt van az a kincs, amit annyit kerestünk, itt, előttünk, csillog, villog. De mégse tudjuk biztosan, nem merjük elhinni, káprázik a szemünk, mint mikor sűrű sötétből kilépünk a fényre.
-De hát megtaláljuk-e egyáltalán?
-Meg. Egyszer csak találkozunk vele.
...
-Egyszer csak találkozunk vele-ismételte meg Rodolphe-, egyszer, hirtelen, mikor már lemondtunk róla. És akkor megnyílik a láthatár, s mintha erős hangot hallanánk: "Itt van!". Úgy érezzük, egész életünket rá kell bíznunk valakire, mindent nekiadunk, mindent feláldozunk érte. Nem beszélünk, kitaláljuk egymás gondolatát. Egymást látjuk álmunkban. {És ránézett Emmára.} Szóval, itt van, itt van az a kincs, amit annyit kerestünk, itt, előttünk, csillog, villog. De mégse tudjuk biztosan, nem merjük elhinni, káprázik a szemünk, mint mikor sűrű sötétből kilépünk a fényre.
( Gustave Flaubert )
[ Madame Bovary ]
www.QuoteSweet.com